A
mérsékelt égövi hízókafajok tartásának vannak irányelveik,
amiket szigorúan betartva érhetünk el csak sikereket ezekkel
a csodálatos és ritka növényekkel. Odafigyeléssel és kis
gondoskodással páratlan szépségű növényeket nevelhetünk.
Alapvetően nedvességkedvelő fajok, tehát a vegetációs
időszakban állhat alattuk lágy víz. Télen telelőrügyeket
képeznek, ha szerencsénk van, ilyenkor sarjakat is
fejlesztenek, amikkel sokszorosításuk történhet. A téli
időszakban kevesebb vizet adjunk nekik, de a kiszáradás
ilyenkor is végzetes! Ültetési közegnek a szakirodalom
számtalan szubsztrátumot ajánl, többségük nehezen
beszerezhető. Mi, ezeket a növényeket 2/3 rész tőzegbe és
1/3 rész meszes folyami homok keverékébe ültetjük. Kevés
mészkőport is lehet adagolni hozzájuk, de nem szükségszerű
(mészkedvelő növények). A hagymácskák nem
szövettenyésztettek, tehát eléggé ellenállóak a
penészfajokkal szemben. Nyáron szeretik a tűző napot,
viszont ez nem párosulhat forrósággal, mert az végzetes
számukra. A növény ilyenkor szétrohad. Érdekesség, hogy
egyik fajukat a Pinguicula poldiniit
közel egy évtizeddel ezelőtt fedezték fel Olaszországban,
egy autóút feletti sziklafalon. Egyébként hajlamosak az
európai fajok mészkősziklák repedéseiben is megtelepedni. De
mesterséges létesítmények, falak, erdei források fugáiba is
betelepülhetnek a hegyvidékekhez közel, mivel magjaik aprók,
így a széllel terjedhetnek. Hazai vonatkozásban megemlítendő
a lápi és a
havasi hízóka, melyek közül már
csak az előbbi él pár helyen az országban kritikusan
alacsony egyedszámban. Az utóbbi már közel 50 éve eltűnt. Ezért is érdemes foglalkozni velük, hogy a
gyűjtők segítségével ne váljanak "egyszer volt növényekké".
Pinguicula grandiflora
Európa
hegyvidékein honos hízókafaj, mely a télálló hízókák közül
az egyik legkönnyebben tartható. Gyönyörű kékes virágait
tavasszal hozza, közvetlenül a telelőrügy fakadása után.
Nyáron is hozhat elvétve egy-egy virágot. Toktermése van,
melyben sok apró, jól csírázó mag képződik. A magoncok
lassan fejlődnek de könnyen nevelhetők. Szaporításának másik
egyszerű módja a számtalan sarjrügy óvatos leválasztásával
történik.
Származási
hely: Európa magashegységei
Nem
rendelhető!
Pinguicula fiorii x grandiflora ssp. rosea
Egy faj,
illetve egy alfaj hibridje ez a növény. Szintén könnyen
tartható, nyáron hajlamos a vörösödésre, nagyon szép
leveleket fejleszt. Bőségesen nevel sarjat, amikkel
szaporítható.
Ár: 1500 Ft
Lápi
hízóka (Pinguicula vulgaris)
Nevével
ellentétben mára sajnos egyáltalán nem mondható
közönségesnek. Legnagyobb ellensége az ember, mivel
élőhelyeit kapzsi módon tönkreteszik (lecsapolás, drénezés,
beerdősítes, stb.). Hazánkban mára csak egyetlen termőhelyen
él csökkent egyedszámban Sopronkőhida közelében (egyes
években elő sem került, de voltak olyan évek, amikor
mindössze 3, ill. 17 példányt találtak belőle). A télálló
hízókák között viszonylag könnyen tartható. Megjelenését és
virágszínét illetően változékony faj.
Származási
hely: Eurázsia, É-Amerika
Ár: 1500 Ft
Havasi hízóka (Pinguicula alpina)
Ez az
elegáns megjelenésű faj kizárólag magashegységekben fordul
elő, ritkább esetben hűvös mikroklímájú alacsonyabb fekvésű
területeken. Egyaránt megtalálható meszes és savanyú
talajokon is. Hazánkból az 1960-as években pusztult ki a
tapolcai láprétről a bauxitbányászat
karsztvízszint-csökkentő hatása miatt. Vegetatív szaporítása
nehézkes. Az éghajlatváltozás miatt egyre inkább eltűnőben
van ez a csodálatos növény.
A
mérsékelt égövi hízókafajok tartásának vannak irányelveik,
amiket szigorúan betartva érhetünk el csak sikereket ezekkel
a csodálatos és ritka növényekkel. Odafigyeléssel és kis
gondoskodással páratlan szépségű növényeket nevelhetünk.
Alapvetően nedvességkedvelő fajok, tehát a vegetációs
időszakban állhat alattuk lágy víz. Télen telelőrügyeket
képeznek, ha szerencsénk van, ilyenkor sarjakat is
fejlesztenek, amikkel sokszorosításuk történhet. A téli
időszakban kevesebb vizet adjunk nekik, de a kiszáradás
ilyenkor is végzetes! Ültetési közegnek a szakirodalom
számtalan szubsztrátumot ajánl, többségük nehezen
beszerezhető. Mi, ezeket a növényeket 2/3 rész tőzegbe és
1/3 rész meszes folyami homok keverékébe ültetjük. Kevés
mészkőport is lehet adagolni hozzájuk, de nem szükségszerű
(mészkedvelő növények). A hagymácskák nem
szövettenyésztettek, tehát eléggé ellenállóak a
penészfajokkal szemben. Nyáron szeretik a tűző napot,
viszont ez nem párosulhat forrósággal, mert az végzetes
számukra. A növény ilyenkor szétrohad. Érdekesség, hogy
egyik fajukat a Pinguicula poldiniit
közel egy évtizeddel ezelőtt fedezték fel Olaszországban,
egy autóút feletti sziklafalon. Egyébként hajlamosak az
európai fajok mészkősziklák repedéseiben is megtelepedni. De
mesterséges létesítmények, falak, erdei források fugáiba is
betelepülhetnek a hegyvidékekhez közel, mivel magjaik aprók,
így a széllel terjedhetnek. Hazai vonatkozásban megemlítendő
a lápi és a
havasi hízóka, melyek közül már
csak az előbbi él pár helyen az országban kritikusan
alacsony egyedszámban. Az utóbbi már közel 50 éve eltűnt. Ezért is érdemes foglalkozni velük, hogy a
gyűjtők segítségével ne váljanak "egyszer volt növényekké".
