A Heliamporák nevüket a görög helos = mocsár és amphora = korsó szóból kapta. Mindösszesen 16 fajuk kivétel nélkül dél-amerikai endemizmus. A gyűjtők inkább Napkorsó néven emlegetik, ami egy hiba miatt van, ugyanis a tudományos név előtagjánál helios-ra gondolnak, ami görögül napot jelent. Helyesen úgy hangzana a nevük: mocsári kürtvirágok. A Heliamphorák ősi ragadozó növények, melyeknél érdekes levélalakulás figyelhető meg: a levéllemez összehajlik és tölcsért képez, oldalán hasadékkal, ami a benne lévő folyadékszintet hivatott szabályozni. Megfigyelt jelenség, hogy a csapdák soha nem telnek meg esővízzel, odacsalogatják a rovarokat, megölik, majd megemésztik azokat. A Heliamphora tatei saját fehérjebontó enzimeket is termel, míg a többi faj baktériumokkal él együtt, melyek helyettük elvégzik a fehérjebontás folyamatát.

Forrás és további információk: Wikipedia, the free encyclopedia

Heliamphora nutans

A legkönnyebben tartható és a kereskedelemben legjobban elterjed faj almazöld csapdákkal. 10-32 C fok között tartsuk, éjjel 18 C foknál alacsonyabb hőmérséklet segít a fejlődésében.

Származási hely: Guayana, Venezuela

Elfogyott!

Heliamphora heterodoxa

Tudományos neve annyi tesz: 'más vélemény', ami utal az élőhelyére. 1951-ben fedezték fel Ptari-Tepuin. Azt gondolták erről a fajról, hogy ez az egyetlen, ami a Gran Sabanan él, míg fel nem fedezték a H. sarracenioidest. Alacsonyabb tengerszint feletti magasságokon fordul elő és a hőséget is jobban tolerálja a többi fajnál. Életerős, gyorsan és nagyra fejlődő faj a szakirodalom szerint is.

Származási hely: Gran Sabana, Ptari-Tepui

Elfogyott!